A nevéről még azt hiszem, nem írtam. Pedig nagyon bánt. Az apukája és az én apukám után kapta a nevét. Keresztelő nem volt, mert nem lehetett, de ettől mi még ezt a két nevet Neki szántuk. A búcsúztatón is így köszöntünk el Tőle, ezen a néven. 

Ez lehet hülyén hangzik, hogy még ezen is túráztatom magam, de csak az apukája nevét viselte volna. Nyilván, ha a következő baba fiú lesz, nem fogja ezt a nevet kapni. Szerintem az nem helyes. Ehhez persze mindenki máshogy áll. Ez az én véleményem. Az az Ő neve volt és kész. A kistesóval pedig szintén nem lenne fair...

Az apukámnak 3 lánya van, mindhárman fiúnak készültünk. Akkor még ez fontosabb volt. Apunak nem jött össze, hogy a nevét bármilyen formában is továbbvigyük. Emiatt szerettem volna, ha legalább a fiú unokájának az az egyik neve, ami az övé. Meg szép neve is van egyébként. Ma már nem túl gyakori, nem divat, de szép. Apu nagyon várta az unokáját, nagyon családcentrikus ember. Tuti benne volt az is, hogy fiú unoka lesz, bár sose mondta, nem is éreztette. Egyébként szerintem nem bánta, hogy három lánya született. Apu minden feláldoz a családjáért. Sokszor mondjuk is Neki, hogy foglalkozhatna már magával, meg még fiatal is, 53 éves...én meg ugye 31 vagyok. 

Szóval nagyon elszomorít, hogy ez a név, amit választottunk, Vele együtt halt meg. Sokszor eszembe jut, amikor a férjemre nézek, kimondom a nevét, vagy eszembe jut Apu. Ezt a két szép nevet már nem viszik tovább.