Szép kerek már a poci. Most már tudom is, hogy hallja amit mondok neki, ideje elkezdeni az általános művelődést. Olvasok neki az Alfa Romeo történetéről. Fontos modellekről, versenyzőkről, korszakokról és legendákról tudnia kell. Jó, ha már most hozzászokik, hogy nem lesz unalmas és átlagos élete. Az apja meg egy bolond benzinfej. Ő is az lesz. Itt áll már neki a kocsi a garázsban. Még ki se fizettem, de az övé lesz. És hamarosan kurva sok pénzt fog érni. Már most is lehetne keresni rajta, de nem ezért szereztem. Együtt fogjuk majd bütykölni, vadászni hozzá az alkatrészeket. Jó, kell még neki néhány év, de ráérünk. Ebből lesz majd lakása. Legalábbis egy jó részét úgy tervezem, hogy majd ennek az árából oldjuk meg. Lassan 30 éves az öreg 33-as Alfa. Ritkábbik motorral szerelt, jó állapotnak örvend. Olyan lesz neki, mint egy időutazás. Alig várom, hogy olajos fejjel álljunk fölötte. Szidva a szemét olaszokat. Rendre megtanuljuk az egész kocsit szétszedni és összerakni, álmunkból felketlve is kívülről fújjuk majd a szervízkönyvet. Együtt. Szinte érzem, hogy hallgat, imádok neki olvasni. Sajnos nem jön össze minden este a mesélés, akkor is kicsit bántam, azóta meg...
<Off> Jaigen, egyvalamit soha nem fogok olvasni többet egy gyereknek sem. Se sajátomnak, se senki másénak. Hans Christian Andersen egy idióta, depressziós fasz volt. A jóég tudja csak, hogy melyik pöcsnek jutott az is eszébe, hogy gyerekmesének hívja ezeket, illetve gyerekeknek olvassa fel. Olvastam én annó a meséit, de már rohadtul nem emlékeztem rájuk bevallom őszintén. Jött az ötlet, hogy mégse csak kocsikról olvassak már a picurnak, legyen meseest is. Legyen. Anderssen?! Pföh, faszaság. Nyomjuk. A harmadik mese után én is a combartériám metszésén gondolkoztam. Ezt a beteg barmot se kellett volna engedni írni, hanem tarkón kellett volna rúgni a Tajgetoszról.
Az én baráti jótanácsom az: eszedbe se jusson Anderssen meséket olvasni! <endoff>
Alig várom, hogy a hasamra, mellkasomra vegyem. Rajtam szundizzon. Lebüfizzen, lefosson. Tényleg őszintén mondom: baromira várom. Érezni akarom a kis romlatlan babaillatát. Látni akarom a nagy haját, meg ahogy jóllakva rajtam alszik el. Együtt szunyókálunk, megnyugszunk. A világot kikapcsoljuk, úgyis miénk az egész. Ti még nem tudjátok, de én már igen: ő Khal Drogo, aki uralma alá hajtja és meghágja az egész univerzumot. Tökéletes és örökmozgó ez a kis tökös. Jön, megy, úszkál, meg sem áll egy pillanatra sem. Az anyukája pocakja olyan, mintha egy raftingos próbálná meglovagolni a vad hullámokat. Néha szinte fáj nézni is, ahogy a hatalmas pocak ugrál. De ugyanakkor annyira jó érzéssel tölt el. Szerettem volna nagyon, hogy kis örökmozgó legyen. Kelljen utána futnom, másznom, erőlködnöm. Ne kibaszásnak, hanem boldogságként élje meg, ha megyünk ki a szabadba. Akár közösen sportolni, akár kirándulni. Nekem kelljen tartani vele a tempót. Büszke legyen rám, mert kondiban tartom magam, és ugyanakkor én is büszke legyek rá, mert még valódi ember. Igazi, klasszikus fiú. Aki tiszteletben tartja a régi értékeket, de elboldogul a mai korban is. Kicsit különc, de kialakít magának egy értékes csordát. Előbb-utóbb úgyis valahonnan előbukkan majd egy kislány, aki ugyanilyen lesz, és kurvára fogják egymást szeretni.
